Kép forrása  

Védett virágok

Védett virágok

Elmúlt immár a harmadik éve
Az utolsó virágomnak vége
Nem volt még, hogy ennyi időre
Remény se jusson a jövőre.

Gyorsulásunk a csillag felé néz,
Három évnyi szédítő keringés
Megtettük egy fényév tízezredét
S egy centivel nem lettünk előrébb

Táróból húsz métert hajtottam,
Egy erdőt áganként kivágtam,
Csak cukrot négy mázsát felfaltam.
De minek, ha közben kihaltam?


Mit tegyek, ha rosszkor születtem,
S e sötét jövőben rekedtem,
Hol mindenhez jogom van nekem,
Csak, ami fontos, ahhoz nem*.

Nevetnek rajtam, kiket szerettem:
Az fáj, hogy semmit nem tehettem.
Fejreállt a törvény a lelkekben,
Vasfüggönyként véd meg a vesztedben.

Mint a kiskacsát, kintről nézhetem**,
Ahogy kutyák falják az életem.
Véremmel a köveket festhetem,
Kevés az, hogy a hálót széttépjem.


Elbújok és mentem az irhámat,
De ez nem élet, már csak a látszat.
Fokozottan védett nádszálak:
Hogy lelegelje őket a Vadállat***.

Jön az ősz, és egyedül maradok,
Mint élőhelyük-vesztett madarok****.
S lábaim alatt, amerre haladok
Zörögnek a lehullott angyalok

Nem értettétek meg a világot,
A Fenevad lett nevelőapátok.
Megvéd tőlem, hogy legyetek szabadok -
És a gyomoknak trágyaként odadob.*****


(Megjegyzés)

* "mindenhez jogom van nekem / csak ami fontos, ahhoz nem." A költő arra utal, amiről nem szokás beszélni, hogy ha egy rendszerben valamilyen új jogokat adunk, akkor azzal szükségszerűen más jogok csorbulnak vagy megszűnnek. Például a szexuális szabadság bevezetése az embereket megfosztotta a hűséges társhoz való jogtól.

 

**A költő egyszer kisgyerekkorában a nagymamájával sétált a kertvárosban, amikor az út közepén egy sárga kiskacsát láttak tipegni. Körülnéztek, hogy hol lehet a gazdája, de sehol senkit nem láttak. "Dobjuk be a kapun, biztos innen jött ki" - mondta a költő nagymamája naivan, és közös erővel ügyesen megfogták a kiskacsát, és óvatosan betették a rácsos kapun keresztül az ott lévő zárt kertbe. A kiskacsa sikeresen földet ért, elkezdett tipegni, és amint eltávolodott a kerítéstől, valahonnan a kert hátsó részéből egy nagy fekete kutya jött elő, amely nagyobb volt, mint az akkor kb. 5 éves költő, és szépen nyugodtan lehajolt, megszaglászta, majd felfalta a kiskacsát. A kerítés mögül semmit nem tehettek ellene, csak nézték némán, hogy hogyan ropognak a kis sárga tollpamacs csontjai, aztán hogyan tűnik el egyben a kutya szájában.

 

*** A "Vadállat" (vagy a vele egyenértékű "Fenevad") kifejezés a költő bármelyik versében egyértelműen a Biblia által emlegetett Vadállatot jelenti, amely az utolsó időkben az egész Földet az uralma alá hajtja, és amely megjelöli az embereket a kezük fején (Jelenések Könyve, 13. fejezet 15-17). A költő szerint van alapja annak a gondolatnak, ha ezt az entitást az algortimusok által irányított közösségi médiával (vagy az azt birtokló cégekkel) azonosítjuk.

 

**** A költő gyakran hasonlítja a lányokat madarakhoz is. Itt azonban a helytelen kötőhanggal írt "madarok" szó nem elírás, hanem szándékos. Egyrészt a költő jópofa dolognak tartotta, hogy így a sor vége nem csak tökéletesen rímel az előtte lévő sorral, de még a rímszavak betűi is megyegyeznek, csak más sorrendben: maradok - madarok. De a játékon túl jelentése is van, a "madarok" ugyanis érthető úgy is mint "madarak", de akár úgy is, mint "magyarok".

 

***** A "gyomok" egy ilyen mező-hasonlatban azokat a fiatal férfiakat jelölik, akik semmibe veszik az Isten törvényeit. Akik család híján a közösségi médián nevelkednek, akik a liberális "normákhoz" igazodva úgy tartják, hogy kizárólagos joguk (sőt kötelességük) a lányokat megrontani, még mielőtt azok felnőtté válhatnának..



Medveszély!

Figyelem, figyelem! Vigyázzon mindenki!
A medve nem játék, a medve az nem maci.
Csábító lehet a medvével szelfizni,
De egyetlen percre sem szabad azt elhinni,
Hogy ha nem bántjátok, képes lesz szeretni.
Neki csak zsákmány vagy, meg akar szerezni.
 
Látszólag aranyos, jó lenne simizni,
De meg ne próbáljuk ketrecét kinyitni!
Hiába szép barna, szomorú szemei,
Vírust hordoznak kétélű nyelvei!
A mesékre hallgatva kezet nyújtasz neki,
Maga alá gyűr, és derekadat töri!
 
Ne csodáld bundáját, legfeljebb messziröl!
Ne igazold vissza akkor, ha bejelöl!
Azt mondta, megvéd a "Vadállat" dühétől?
Hisz ő a vadállat! Rettegj a szemétől!
Ne próbálj vele tárgyalni jövőről,
Kövület, melyet az idő majd felőröl!
 
Volt már, ki megpróbált a medvével játszani:
Gesztenyét gyűjteni, Balatont átúszni,
Volt már, ki ment vele barlangot bontani
Kit elcsábítottak megható sorai,
Volt, kit a felhőbe ragadtak vágyai,
És ezer méterről lógtak a lábai!
 
Zsákmányát a bányába leűzi,
Vödröt ad kezébe, rabláncra felfűzi,
Verset ír neki, tésztából betűzi,
Óvatlan pillanatban még meg is gyűrűzi!
Kétezer-húsz van már, nem lehet eltűrni,
Hogy egy madarat tanítson repűlni!
 
Védekezni kell! Törvénnyel tiltani!
Soha nem lájkolni, halottnak látszani!
"Isztambuli Egyezmény!" - ezt kell kiáltani,
És szivárvány-zászlót lengetve hátrálni.
De hogy meg ne tudjon semmiképp rontani,
Be kell magadat ellene oltani!
 
Mosolyogva hagyjuk kezünket megnyalni,
Majd hazudjuk azt, hogy meg akart harapni!
Jogokkal kössük ki, hogy ne tudjon elfutni
Irtsuk ki az erdőt, hogy ne tudjon elbújni,
Már kisgyerek kortól azt kell csak sulykolni:
Vágják orrba, ha meghallják brummogni!
 
Zárjuk le barlangját, hogy ne tudjon bemenni,
Mérgezett csalétket kell neki kitenni.
Jel van a homlokán, nem lehet megölni,
De le kéne legalább a netről törölni!
Hadd izzanak csak a föld alatt rímei,
A felszínen, ha zajt csapunk, nem érnek hírei.
 
Fogjuk be fülünket, ha halljuk beszélni,
Fordítsuk el fejünk, ha próbál köszönni!
Ne legyen senkije, ne tudjon szeretni,
Hadd éljen, attól még el lehet temetni.
Vitrinben kitömve el lehet helyezni,
"Rémisztő képződmény" - így lehet nevezni.




A Fenevad árnyai

Ahogy a szavaid csattannak arcomon,
Ahogy a képeid sírva bámulom,

"Nem tudok menni, mert van már programom" -
Kitűzök majd egy verset halmodon.

 

Mert amíg tőlem féltetted testedet,
Addig a világ rád tekeredett.
Fészked környékét alig ismered,
A földre hullottál, s közben este lett.

 

Álmomban láttam a havon véredet,
Az ugatástól az erdő reszketett,
Követtem tollaid, szerteszórt pelyhedet.
És a Vadállat az arcomba nevetett.

 

Aki az utakat nem ismeri,      
Széttépik a sötétség hírnökei.
Hiába nyílnak hófehér szirmai,           
A méheken a Fenevad árnyai!*


(Megjegyzés)

* "A méheken a Fenevad árnyai" - A szöveg a kétféle értelmű "méh" szó mindkét jelentésével külön-külön is értelmezendő.



Ki valaha létezett

(Versfújógéppel készült szöveg, lásd itt:
https://www.youtube.com/watch?v=LTo0ZTgPsyw)


Beállítottam háttérnek képedet.
A keret vagy, mely megszabja létemet.
         
Hogy megtudd, ki vagy, olvasd versemet!
Ha futsz előlem, a múltat kergeted.

Halld hát: te vagy a nekem teremtett.
Mielőtt láttalak, álmomból ismerlek.

A tökéletesség bálványát ihleted,
Te vagy az angyal, az égből érkezett,

Az ősanya, ki adja az életet, 
Az összes lány, ki valaha létezett.



Futottam, de a Vadállat észrevett:
Az ölemből harapta ki a szívedet.

Mert elvakítják, amíg én reszketek,
Hamis tanai gyönyörű szemedet.

Két törvény éle szabja szét lelkemet:
Rajtam kérik majd számon a vesztedet.*

Egy végtagom vagy, amelyet letéptek:
Azt mondják, másik nő - süket beszédek!**

Zsibbad a hiányod, ahogy lépkedek,
S a fájdalom jelenti az életet.***



Álmomban a Fenevad után eredtem,
Senki és semmi nem állt meg előttem.

Láttam az arcát, felejthetetlen:
A halál harcát egy virág és felettem.

Szemembe nevetett: "Hová is viheted?
Túszom vagy te is, ameddig öleled!" ****

Könnyeim a kritikus sűrűséget,
Folyt a vas, a Vadállat semmivé lett!

A fúzióban a tekercsek leégtek,
A történelmet átírtam teérted!


(Megjegyzés)

Ezt a verset a költő egy konkrét lányhoz írta, de hogy pontosan melyikhez, azt nem köti az olvasó orrára.

 

* "Két törvény éle szabja szét lelkemet" - egyrészt teljesen mindegy, hogy a költőnek pontosan mi a szándéka, önző avagy tisztességes-e, a világ törvényei szerint az égvilágon semmit nem tehet az általa szeretett, vesztébe futó múzsáért. Nincs hozzá joga, nincs hozzá köze. Másrészt viszont a költő felelősnek érzi magát azért, mert nem volt képes megmenteni a kiválasztottat ("számon fogják kérni rajtam a vesztedet"). Ennek a problémának a valós síkon nincs megoldása.

 

** Természtesen a kétféle jelentésű "nő" szó (nő mint növekszik, vagy nő mint hölgy) használata nem véletlen.

 

*** Utalás az úgynevezett fantomfájdalomra, amely nagyon tömören azt jelenti, hogy valaki a már levágott végtagjának a zsibbadását érezi, amely soha nem múlik el. (A költőnek nem vágták le semmijét, csak a szakirodalomból hallott a jelenségről.)

 

**** "Túszom vagy te is, ameddig öleled!" A vers egyik legfontosabb gondolata. A költő azt gondolja, hogy a mindekit nyomon követő okosdiktatúrára (a "Fenevadra") már nem sokat kell várni, sőt már itt is van, csak még nem mindenki vette észre. És ha ez a rendszer kiteljesedik, akkor elmenekülni előle legfeljebb az erdőbe lehet majd, de akinek hozzátartozói vannak, az ezt nem teheti meg "csak úgy". Azaz, a költő attól fél, hogy ha sikerülne is elköteleznie valakit magához, azzal mindketten a Fenevad túszaivá válhatnak. Ismét egy olyan feltétel, amelyhez semmilyen valós megoldást nem lehet illeszteni.



Pipacsok

Törékeny pipacs a napfelkeltébe
Nem tudja, miért nyílott a mezőbe

Mint a bennszülött, aranyrög kezébe,
De fogalma sincs, mennyi az értéke

Lapozgathatom őket az arckönyvbe*,
Mint egy múzeum, csak megtekintésre.

Rajtuk a Vadállat rettentő zárjegye:
Nem lehet enyém soha, az egyik se!

Ius primae noctis - eképpen rendelte.
Janicsárseregét velük fizette,**

Hogy legyen, ki a szögeket bevésse
A jegesmedvék kinyújtott kezébe.***

S lakomát ad saját győzelmére,
Új címkét tesz romlott ételére:****

Minden madár a Fenevad díszvendége -
Saját tojásait falhatja fel élve.*****


(Megjegyzés)

* arckönyv: Fordítsuk le angolra!

 

** Ius primae noctis, az "első éjszaka joga". Rossz nyelvek szerint a középkorban a földesúr joga volt, hogy a területén minden lánynak személyesen vehesse el a szüzességét. A valóságban biztos, hogy soha nem létezett ilyen jogszabály (legalábbis törvényként leírva nem), ettől függetlenül, hogy hogyan működött a világ akkor, amikor még nem volt meetoo-mozgalom, arról ma már talán senkinek nincsenek illúziói.

A vers azonban itt nem kevesebbet állít, mint hogy ez a jog jelenlegi rendszerben, a szexuális szabadságban is létezik, méghozzá a Vadállatot illeti meg, aki a "janicsárserege" által gyakorolja azt. A "janicsársereg" tehát pontosan ugyanazt jelenti, mint a "gyomok" a Védett virágok c. vers végén. A hasonlat egyébként messzemenően találó, ezért azt még további átgondolásra is javaslom.

 

*** A medve a költő verseiben mindig valami pozitív dolgot jelent. Nagy betűvel magát a költőt, kisbetűvel többesszámban pedig általában a tisztességes férfiakat, de kontextustól függően jelentheti az életképes, kedves, hűséges lányokat is. A medve tehát -bár itt csak férfiakat jelent- egy unisex objektum, ellentétben például a virágokkal vagy a madarakkal, amelyek a költő verseiben kizárólag lányokat (vagy asszonyokat) jelenthetnek.

A jegesmedve mint veszélyeztetett faj ezesetben továbbá utalás arra is, hogy a civilizáció jelen formájában kiszorítja az evolúciós versenyből azokat, akik hajlamosak a hűségre.

A kinyújtott kéz jelentheti egy lány kezének a megkérését, de a szögek meg inkább a keresztrefeszítésre utalnak.

 

**** Az újracímkézett romlott étel alatt azok a lányok és fiúk értendők, akik látszólag függetlenek, de valójában n+1 futó kapcsolaton túlvannak, így már eszük ágában sincs elköteleződni.

 

***** Saját tojásait falhatja fel élve - utalás a fogamzásgátláshoz és az abortuszhoz való jogra.

 



A túlpart felé

Ötödik éve szelem a habokat,
Nem értem, s nem láttam még a partokat.

 

Zúg a sötétség, elnyelte bárkámat,   
Rímekkel kötözöm össze a deszkákat.   

 

Szemeim előtt színpompás vonulat,
A parton virágok szórják szét jogukat.

 

Szabad a tánc, döntik a tabukat,
Baál tüzén áldozzák magukat.

 

A kijelzők mögött némul az iszonyat:
Hová lettek az énekes madarak?

 

Nincs remény, a teremtés elakad:
Mire beérne, minden rügy leszakad.




A mocsár elsüllyed

Dobálja fel a facebook a lányokat
szőkét és barnát, gömbölyűt, soványat,

Lehetnek bármilyen szépek és okosak,
Téged - és csak téged - kiválasztottalak.

Kötődöm hozzád, várom soraidat,
Kisherceg rókája a találkozásokat.


Tudom, hogy hűséget nem tűr a Fenevad,
Sok védett virága szabadon elhervad.

Definíció szerint neked van igazad,
Juhokkal egy medve vitát itt nem nyithat.

De tudd: a pásztorok vakok és hazudnak;
És nyájaik a mészárszékre jutnak.


A barlang mélyére nem lát a Fenevad:
Ha én vigyázok rád, a lelked megmarad!

Tudod, mit jelent, hogy bennem megbízhatsz?
Nyakamba felülhetsz, ölemben elbújhatsz?

Egy szót kell mondanod, s a világnak mattot adsz:
A mocsár elsüllyed, te pedig fennmaradsz.


(Megjegyzés)

Ez is egy konkrét lányhoz íródott, sőt ez el is lett küldve (hiba volt).



Csillagtalan ég

Meg lehet szokni, hogy nincs meleg étel,
Meg lehet szokni a hideg földet éjjel,
De nem lehet beérni csillagtalan éggel! -
E napon tudtam meg, ezelőtt egy évvel.

 

Hogy nincs a fákat miért kivágni,
Hogy nincs a házat kinek csinálni,
Az új termeket nincs kiről nevezni,
Mert titokban sem szabad már szeretni.

 

Hogy nincs a győzelmet kinek megírni,
Nincs a forradalmat kivel megvívni,
Nincsen már kiért imákat mormolni,
Nem voltam képes lelkedet megóvni.

 

Jerikó alatt nem fogunk dalolni,
A hiénákat hallom csak csaholni.
Húzzak tán sorszámot? Pár csontot ellopni?
Nem, én a dögszagot nem tudnám megszokni.

 


A Vadállat, az álmokat elvenni,
Körüljár a fészkeket leverni;  
Lépte az erdőt fehérre rémíti,
Jégtűkké fagytak a virágok könnyei.

 

A sötétség a világot elnyeli,
A gyertyákat föld alá rejteni!
Hogy legyen, ki a keresztet fölveszi,
Legyen, ki a holtakat fölveri.

 

Mert a szemeidért vádat kell emelni,
Védett virágokért háborút remegni, 
Míg a szentségtörőket a napfény felveti,
S az álpróféták hamvát a vetés elnyeli.




A magyar Ugaron

Elfajult tájon gázolok,
Ős buja földön minden kihal.
Ezt a karsztmezőt ismerem,
Ez a magyar Ugar.

 

Lehajolok a szent agyagig:
E szűzi földön valami rág!
Hej, égig nyúló kőcsapok,
Hát nincsen itt Virág?

 

Denevért gyűrűznek körül,
De minket nem őriz semmi sem.
Lehullt virágok jajszava
Vádol keservesen

 

Csönd van. A Medve kihal.
A jog lehúz, altat, befed.
S a cseppkövek sírnak csak   
A csontjaim felett


(Megjegyzés)

A vers nyilvánvalóan Ady Endre "A magyar Ugaron" c. versének átírása. Miközben az eredeti vers alig változott, az átírás dacára az eredeti metafora továbbra is értelmes maradt, de a mondanivalója előjelet váltott azáltal, hogy a költő a "Régmúlt virágok illata / bódít szerelmesen" sorokat a "Lehullt virágok jajszava / vádol keservesen" sorokra cserélte.

 

Háttértörténet: A költő éppen egy többnapos barlangi kutatóakciót szervezett, ahová hívott egy olyan lányt is, akit addig a valóságban nem is ismert, csak a facebookon. Ez önmagában nem rendkívüli, azonban ez a fent említett lány el is jött, ráadásul az érkezése előtti napok üzenetváltásai alapján úgy tűnt, hogy többre készül, mert már a további közös nyaralást tervezgette. A költő nem ígért neki semmit, úgy volt vele, hogy végülis abból baj nem lehet, ha eljön - sőt a közös balatoni kiruccanást sem tiltja a törvény, aztán a többit meg majd meglátjuk. Ez a lány azonban biztos volt a dolgában, nem is hozott sátrat magának, mondván, hogy jó lesz neki is a barlangban aludni (kettesben a Medvével). Többen ugyanis sátorban aludtak, de a költő az a barlangban, hiszen egy medvének ott a helye. Na meg is érkezett ez a lány, rádásul este, így már nem maradt sok lehetősége a pályakorrekcióra. Szegény a lehető legtávolabbra húzódott a költőtől, amennyire csak azt a bivakban a hely megengedte, majd másnap haza is menekült. Azóta sem derült ki, hogy mi lehetett ennek az oka, ugyanis többé semmilyen üzenetre nem reagált.

Mivel ez a virág a keresztnevét tekintve igazi Virág volt, ezért jutott eszébe a költőnek az eredeti Ady-vers sora: "hát nincsen itt virág?". Így keletkezett a fenti mű.



Soha

Szárad a pipacsmező,
Teremni már nem menő.

 

Minden szál szentségtörő,
Mérgezett és mérgező!

 

Ha elnyílt, már csak dudva nő,
Ha nincs múlt, úgy nincs jövő

 


"Soha nem lesz olyan nő,
Max sírodon, ha virág nő."

 

Oly nehezen érthető,
Pedig tömör, mint a kő.

 

Soha nem lesz enyém ő,
De másik se - mert nincs más nő.




Mit izgat még?

Mit izgat még, hogy mi lesz az ítélet?
A Vadállat földje ez, medve itt nem élhet.

Lehet, hogy a korona és a jobbkeze, 
De az országából nem maradt annyi se.

 

Nekem - büntetésből - az Úr megkegyelmezett,
De közben mindegyik virágom elveszett
Megvédtem volna, de csak nevetett:
Medvék számára nem engedélyezett!

 

Ahogy elásnak az algoritmusok,
Gazdát cserélnek a kibontott barlangok,
Hiénák viszik majd a túrázócsoportot,
És azt hazudják: a Fizikus nem járt ott.

 

Pedig még lélegzek, netet is használok,
S az erdőben 8 után szabadon járkálok.
Mint télen felébredt denevér-példányok:
Hiába repkedek, nem nyílnak virágok!




A Hegyek Istene

Két szép szemedért bármit megteszek,
Csak azt ne kérd, hogy elfelejtselek,

Hiába várom, hogy nyomj egy "tetszik"-et,
Csend van, s én már kérdezni sem merek.

 

Szívembe azért felvésem a neved,
Az álmaimban találkozok veled.
Lehet talán? A Hold ma oly kerek:
De hibáimat jóvá miért tegyed?

 

Gyönyörű szirmodhoz érni sem merek,
Tudom, hogy eleve elveszítettelek.
De amíg hallgattam a lélegzeted,
Lelkembe égetted az arcképedet.

 

Szép szemeidet, izmos testedet,
Okos arcodat s kedvességedet,
Talizmánként, hogy védje léptemet,
Magammal viszem a szép emlékedet.

 

Értem ne aggódj, de mi lesz veled?
Ne feledd, amit mondtam neked:
A Hegyek Istene az Egyetlenegy -
És minden más út a halálba megy.




Ötödik négysoros

Áradó Dunában egy Virág fellebeg,

Utána ugrottam, de nyomban elveszett.

Babilon földjén nem élnek virágok!

Csak álom lehetett.




Nyílt levél a Fenevadhoz

Hiába kínálod a portékád féláron,
Az akciós romlotthúst ingyen sem kívánom.
Ne gondold, hogy míg a csontokat rágcsálom,
Szolgád leszek itt - s a másvilágon!
Istenben hiszek, a kegyelmét kivárom,
És alamizsnádat a kukába kivágom.
 
Nem akad meg szemem az elnyílott rózsákon,
És csak nevetek a festett, mű virágon.
Egy csillag kell nekem, mindegy, milyen áron,
S a rendszert, mely elnyelte, azt én nem szolgálom.
Őt választottam, csak őt a világon,
Ha nem oldozod el, a hálódat szétvágom!
 
Vagy ha már felfaltad, hagyj meg egy másikat!
De nem csupán hasonlót, hanem egy pont olyat.
Nem kell a feltört, a hamis, a másolat;
Tartsd meg az eldobhatós lányokat!
Az én cicám kell nekem. Ha széttépni szét tudtad,
Állítsd hát vissza - tán túl nagy a feladat?
 
.
 
Hogy időgéppel, vagy hogyan klónozod,
Az nekem tökmindegy, legyen a te dolgod!
De pont olyat kérek! Arcot és alkatot,
Pont olyan legyen a szája, ha mosolyog!
És állja a hideget, a vizet, a barlangot!
Egészséges legyen, orvost még nem látott!
 
Ne spórold ki a szerény zsírréteget,
A szép hangot, s az éles, szép szemeket!
És tudjon bontani, húzni a vödröket,
Fejjel lefelé is törni a köveket!
Sötétben találjon ki a barlang mélyéről,
Soha ne fogyjon ki a lelkesedésből!
 
Legyen okos, és szerény, és hűséges,
Egyszóval ő legyen: tiszta és fenséges.
És kicsi legyen még, és érintetlen:
Az eredetitől megkülönböztethetetlen!
És fél szóból értse meg, mit kérek:
Ismerjen minden titkot és emléket!
 
.
 
Azóta nem tudom lehunyni szempillám,
Hogy hagytam elveszni sosem-volt madárkám.
Nem soká élveztem árulásom díját:
Hat éve egyedül vontatom a gályát.
Tudom, hogy elvesztem, nincs mitől félnem már:
Babilon szántóin a medvékre halál vár.
 
De amíg vesztemen nevetsz a lakomán,
Fogást keresek templomod oszlopán.*
Az áldozatodul szánt összes kisleány
Ki fog repülni ketreced ajtaján.
Mikor ostor csattan a hiénák valagán,
És medve tapos a pénzváltók asztalán.**
 
Ünnepeld hát magad, te hétfejű bálvány,
Hogy miattad marad minden virág árván!
De egyet kerülj el, ő az én madárkám!
Nem félsz, hogy megakad a papjaidnak torkán?
Mert ha találkozik a Medvével a Bárány,
Hamis prófétáid égni fognak máglyán.


(Megjegyzés)

* Bír16:29

** Ján2:13-16